Nemzetközi és hazai helyzet
A dohánytermék az egyetlen legálisan kapható árucikk, amely a gyártó előírása szerinti használat esetén is gyilkol. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Parlament éppen ezért kiemelt figyelmet fordít erre a termékre.
A dohánytermékek alkotóelemeiről a dohányiparnak tájékoztatni kell az illetékes hatóságokat, amelyhez korábban már elkészült az egész Unió területén ajánlott egységes formanyomtatvány, illetve kiépült a dohánnyal foglalkozó, független uniós laboratóriumok hálózata (GoToLab). Az összetevők bejelentését, nyilvántartását és nyilvánosságra hozását segíti elektronikus formában az EMTOC project, amelynek eredményeként nemcsak az egyes országokon belül, hanem az unió tagországai között is átláthatóbbá válik a nyilvántartás.
Magyarországon a 102/2005. (X. 31.) FVM rendelet a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről 18. § szerint:
"(1) A Minisztérium (FVM) a fogyasztók tájékoztatása érdekében a 8. számú melléklet (A dohánytermékben és a dohányterméken található összetevők listája az egyes termékekben) szerinti listát internetes honlapján évente közzéteszi, továbbá a beérkezett adatokról tájékoztatást ad az Egészségügyi Minisztérium (jelenlegi nevén NEFMI, szerk.), a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium számára.
(2) A Minisztérium az (1) bekezdésben meghatározott adatokat megküldi az Európai Bizottságnak."
A VM honlapján még nincsenek fenn az információk. 2010 márciusától a hatósági mintavétellel kiválasztott cigaretták hozamát - a kátrány, nikotin, szén-monoxid értékek tekintetében - a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Élelmiszer és Vegyipari Laboratóriuma vizsgálja. A laboratóriumi vizsgálat azt ellenőrzi, hogy a címkén feltüntetett értékek megfelelnek-e a valóságnak. A mintavételre elsősorban jövedéki termékeket forgalmazó cégek nagykereskedelmi raktáraiban, illetve a nagyobb készlettel rendelkező áruházláncok üzleteiben, raktáraiban kerül sor. A laboratóriumi mérési-vizsgálati eredmények szerint a vizsgált minták mindegyike kielégítette a dobozon feltüntetett érték szerinti követelményeket.
Az Európai Parlament és Tanács 2001/37/EK irányelve1 szerint a tagországok között a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket közelíteni kell egymáshoz. Ennek keretében meghatározták a cigaretták megengedett legnagyobb kátrány (10 mg), nikotin (1 mg) és a szén-monoxid (10 mg) (TNCO érték) szintjét. Ezek ellenőrzéséül szolgáló mérési eljárás (ISO 8243) lényege, hogy standard körülmények között gép szívja el a cigarettát, és ez alapján mérik a füstben lévő nikotin, kátrány, és szénmonoxid mennyiséget.
A dohányzó emberek azonban a géptől eltérő és egymáshoz képest is különböző módon dohányoznak. A szippantás mennyisége, időtartama, időköze és a cigaretta tartása, illetve ajkakkal történő összenyomása ugyanannál a dohányosnál is eltérő. A gépi vizsgálat alapján tehát nem állapítható meg, hogy egy adott dohányos ember egy adott márka egy szál cigarettájából mennyi kátrányt, nikotint és szénmonoxidot juttat a tüdejébe. Éppen ezért a cigarettás dobozokon feltüntetett TNCO értékek félrevezetők lehetnek a fogyasztók számára.
A kanadai megközelítés szerint a termékből a fogyasztás során lehetséges maximális káros anyag kibocsátást kell mérni. Beszámoltak olyan esetekről, amikor a cigaretta csomag felirata szerint a kátrány tartalom 10mg, a mért tartalom 25mg volt. Álláspontjuk szerint, ha a dohányipar kevesebb nikotint tartalmazó cigarettát gyárt, akkor az a dohányos akinek megvan a saját nikotin mennyiség igénye, annyit fog szívni, amennyiből azt megkapja! A kanadai rendszerben a fentiek miatt nincs maximum limit, mivel a fogyasztó dohányzási szokásaitól függ a bevitt káros anyag mennyisége!
Három különböző mérési eljárás főbb jellemzői az alábbi táblázatban foglalhatók össze:
|
|
ISO 3308 Conditions |
Kanada |
Massachusetts |
|
szippantás mennyisége |
35 ml |
55 ml |
45 ml |
|
szippantások közti idő |
60 s |
30 s |
30 s |
|
szippantás időtartam |
2 s |
2 s |
2 s |
|
szellőző nyílások elzárása |
0 % |
100 % |
50 % |
Az Európai Parlament és a Tanács 2001/37/EK irányelvének 3. cikke szabályozza a cigaretták megengedett legnagyobb kátrány-, nikotin- és szénmonoxid-tartalmát, azaz 2004. január 1-jétől kezdődően a tagállamok területén szabad kereskedelmi forgalomba hozott, árusított vagy gyártott cigaretták nem tartalmazhatnak cigarettánként többet, mint:
- 10 milligramm kátrányt,
- 1 milligramm nikotint,
- 10 milligramm szén-monoxidot.
A cigaretta kátrány, nikotin, szénmonoxid tartalom mérése során kapott eredmények ISO 8243 szabvány szerinti ellenőrzése során a mintavétel módjától függően kétféle megbízhatósági tartományt kell figyelembe venni.
|
mintavétel módja (idő) |
mintavétel módja (helyszín) |
megbízhatósági szint |
megbízhatósági tartomány |
határon belüli érték mg-ban |
|
egy adott időpontban |
-eladás helyén -gyártó értékesítési helyein -importáló, nagykereskedő raktárából |
95% |
kátrány: ±20% nikotin: ±20% szénmonoxid: ±25% |
8-12 0.8-1.2 7.5-12.5 |
|
időszakonként (pl.: félévente, évente) |
adott gyártó, importáló, nagykereskedő |
95% |
kátrány: ±15% nikotin: ±15% szénmonoxid: 20% |
8.5-11.5 0.85-1.15 0.8-1.2 |
Az irányelv által meghatározott értékek értelmezése vitatott. Vagy a megbízhatósági tartomány maximális értékének felső határa, vagy a megbízhatósági tartomány az irányelv érték körüli ± változást jelenti.
Az irányelv nem szabályozza, hogy mennyi időnek kell eltelnie a mérések között, csak az ismételt mérést írja elő.
A dohánytermékek összetevőire vonatkozó uniós szabályozás felülvizsgálata, további szigorítás bevezetése is folyamatban van.
A dohánytermékekről szóló 2001/37/EK irányelv fogalom meghatározása szerint az összetevő: bármely olyan anyag vagy alkotóelem, amelyet egy dohánytermék gyártásához vagy előállításához használnak fel, és amely a késztermékben – akár megváltozott formában – jelen van, beleértve a papírt, a füstszűrőt, a tintát és a ragasztóanyagokat is. E meghatározás nem foglalja magában magát a dohánylevelet vagy a dohány növény egyéb természetes vagy feldolgozatlan részét.
A WHO és bizonyos más, EU-n kívüli országok (pl. Kanada) dohánytermék-meghatározása azonban magában foglalja magát a dohánylevelet. Az elmúlt években számos publikáció foglalkozott a dohánytermékekben jelenlévő radioaktív és más anyagokkal – radon (Rn), polónium (Po-210), kadmium (Cd) stb. – és azok egészségre gyakorolt hatásaival. E kérdések mind a dohánylevelekkel állnak összefüggésben. Ennek nyomán az Európai Bizottság tanulmányozza, helyénvaló-e a dohánylevél és a dohány növény egyéb természetes vagy feldolgozatlan részeit az összetevők meghatározásába beemelni, ezáltal az irányelv hatálya alá vonva azokat.
A cigaretta gyártás során hozzáadott adalék- és ízesítő anyagok befolyással bírnak a fogyasztókra és sajnos az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat ezek használata. Az adalékanyagok nagy része a fiatalok számára teszi vonzóbbá a terméket, ami különösen aggasztó.
Az összetevőkkel kapcsolatosan az Európai Parlament határozatában2 a vonatkozó irányelv módosításainak elvégzésére kérte fel a Bizottságot. Például: valamennyi olyan adalékanyag betiltása, amelyről a gyártó és az importőr nem bocsát rendelkezésre teljes adatbázist; a függőséget fokozó valamennyi adalékanyag és a jelenleg rendelkezésre álló toxikológiai adatok szerint – önmagában vagy pirolízist követően – rákkeltőnek, mutagénnek vagy teratogénnek kimutatott valamennyi anyag azonnali betiltása. Az adalékanyagok közül a kumarin bár növelte az eladást, de mint bizonyítottan rákkeltő már betiltásra került.
Kanadában pedig a közelmúltban (2009 októberében elfogadott) a C32 Törvénnyel3 betiltották a mentolon kívül valamennyi dohány adalékanyag használatát. A törvény célja a lakosság és a fiatalok egészségének védelme, a fiatalok megóvása a függővé válástól, a lakosság ezzel kapcsolatos tudásának, tudatosságának fokozása.
Az Egészségügyi Világszervezet által kezdeményezett, és az EU által 2003-ban elfogadott, majd a Magyar Köztársaság Országgyűlése által is törvénybe iktatott Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény (FCTC) 9-10. cikkéhez készülő irányelv foglalkozik a dohánytermék kipróbálását követően is további fogyasztásra ösztönző, azaz a rászokást elősegítő adalékanyagokkal.
Az irányelv más országokhoz hasonlóan nálunk is szigorítani javasolja (korlátozni vagy tiltani) mindazon anyagok alkalmazását, amelyek a dohányterméket élvezhetőbbé teszik (pl. méz, melasz, mentol), vagy olyan hatást keltenének, mintha egészségesebbek vagy legalábbis kevésbé károsak lennének (pl. vitamin, zöldség, gyümölcs), esetleg élénkítő vagy vitalitásfokozó hatásúak (pl. koffein, taurin, guarana, glukuronolakton, amelyek részben további egészségkockázatot is jelenthetnek).
A dohánygyártás résztvevői szerették volna megakadályozni, hogy ezek a szigorítások megszülessenek. A Magyar Dohánytermelők Országos Szövetsége (MADOSZ) azzal érvelt, hogy a jogszabály szigorításával munkahelyek szűnnének meg, elsősorban a Nyírségben, ahol a Burley dohány termesztése 10 ezer embernek biztosít néhány hétig-hónapig tartó idénymunkát.
Az irányelv magyar vonatkozása azonban nem a Burley dohányról és a Nyírségről szól, hanem mindazon adalékanyagoknak a betiltásáról, amelyek élvezhetőbbé teszik a dohányzást, és könnyítik a rászokást. A még nemdohányzók számára a dohányzástól visszatartó egyik legnagyobb akadályt a dohányfüst bűze és kellemetlen íze jelenti. Mivel a Burley dohány keserűbb, mint a Virginia típusú dohány, ezért annak elviselhetővé tételéhez adalékanyagokra van szükség. Ezek nélkül az adalékanyagok nélkül sokkal kevesebb fiatal tudná elviselni/elfogadni a dohányfüst beszívásával járó kellemetlenségeket. A már függő dohányosok jelentős része ugyanakkor szinte bármilyen dohányterméket kész elszívni annak érdekében, hogy megszabaduljon a nikotinfüggőség számára elviselhetetlen tüneteitől.
Az adalékanyagoknak (pl. melasz, gyümölcs, fahéj, szegfűszeg stb.) is jelentős szerepük van abban, hogy a vízipipázás rendkívüli mértékben elterjedt a fiatalok körében. A magyar piacon is megjelentek már a gyümölcsízesítésű cigaretták, amelyeket egyértelműen azért fejlesztettek ki, hogy a hagyományosan büdösnek tartott dohányfüsttől irtózó fiatalok számára is elfogadhatóvá tegyék a dohányzást.
A WHO egy tudományos alapú összefoglaló tanulmánnyal4 támasztotta alá a dohányfogyasztás korlátozására vonatkozó rendelkezéseket. A tanulmányban részletesen kitér a dohánytermékek összetevőire, az ízesítésekre és egyéb adalékanyagokra és ezek népegészségügyi hatásaira, a biomarkerekre, mennyiségi szabályozásokra és a tudományos eredményeken alapuló ajánlásokra. A dokumentum szintén hangsúlyozza az ízesítések és adalékanyagok veszélyét a fiatalkorúak dohánytermék fogyasztásának növekedése szempontjából.
A SCENIHR (Scientific Committee on Emerging and Newly Identified Health Risks) bizottság jelentésében „Addictiveness and Attractiveness of Tobacco Additives” a dohány adalékanyagok vonzóságot és függőséget keltő hatásáról készített előkonzultációs jelentést. A SCENIHR értékeli a kritériumokat, ami alapján egy adalékanyag függőséget okozó vagy vonzóságot keltő anyagként osztályozható és a módszereket, ennek figyelembe vételével a termék, illetve anyag függőséget vagy vonzóságot keltő tulajdonságait vizsgálják. Az adalékanyagok kérdése napjainkban igen jelentős, hiszen míg 1970-es években alig használtak adalékanyagokat, addig napjainkban a cigaretta súlyának már 10%-át adják.
A bizottság szerint annak ellenére, hogy a válaszok többségében a konkrét bizonyítékok hiánya, a meglévők újbóli alátámasztása merül fel, illetve a legtöbb eredmény a „talán” kategóriába tartozik, nincs értelme újabb vizsgálatokat végezni. Ennek oka:
- A tanulmányból egyértelműen kiderül, hogy a jelenlegi törvényi szabályzások mellett nem lehet teljes körűen embereken vizsgálatokat végezni, az állatokon végzett kísérletek eredményei pedig nagyban eltérnek az embereken végzettektől, továbbá nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő modellek, műszerek. Ezen etikai akadályok megváltozásáig nincs értelme az újabb vizsgálatoknak.
- A finanszírozás kérdése sem megoldott.
1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2001/37/EK IRÁNYELVE (2001. június 5.) a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről
magyarul pdf, angolul pdf
2. Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása a dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei című zöld könyvről (2007/2105(INI))
magyarul pdf
3. BILL C-32: AN ACT TO AMEND THE TOBACCO ACT
4. The Scientific Basis of Tobacco Product Regulation. Report of a WHO Study Group. WHO Technical Report Series, WHO, 2007
angolul pdf (7MB)